Kereső
Archívum
Belépés

Részlet a könyvemből

Takaró félre és én ki az ágyból… Nagyon hideg van, miért is keltem fel gondoltam magamba, de menni kell, szóval valahogy kikászálódok a fürdőig és kezdődhet a nap. Mikor egy fél óra alatt készen állok az indulásra, még átgondolom a napomat, hogyan is fog kinézni milyen teendőim vannak és indulás dolgozni. A főnök házsártos? Nem, hiszen nincsen főnököm, én vagyok a főnök! Szerencsére az irodában minden harmonikus, nagyon jó csapattal dolgozhatok. A mai napra csak pár előre leegyeztettet tárgyalás és némi papír munka áll előttem így az esti programig nem hajszolom túl magam.

 

Öt óra munkaidő vége… ez is letelt szerencsére. Néha nem tudom meg állapítani, hogy ki örül jobban én vagy a dolgozók, hogy letelt a munkaidőnk. De erre az elmélkedésre most nincs időm, hiszen estére megbeszélt programom van a többiekkel. Rám fér egy kis kikapcsolódás és pletykálás csak a legjobbakkal. Melanie, Réka és Philiph már a megbeszélt helyen várnak a megszokott italokkal az asztalon. Kezdődhet az este, nagy bulinak nézhetünk elébe, hisz péntek van senki, nem dolgozik másnap. Szokásos party program azt nézni Melanie miképpen cserkészi be aznap esti áldozatát. Lehet kívülről elég könnyűvérűnek, tűnik de, mi már megszoktuk, hogy ekkora az étvágya. Gyönyörű és igen szemrevaló nő, akkor miért ne élne vele. Ő egy igazi félvér amit teljesen előnyére tudott az évek alatt kovácsolni, édesanyja magyar édesapja francia. Pár évig éltek is kint Francia országba de még fiatal korában végleg Magyarországon telepedtek le. Szülei igen jól megalapozták az életét, igen jó módúak, így ő is a legjobb iskolákban tanult és mindenből a legjobbat kapta még az élettől is. Minden bárban ahol megfordultunk a legjobb pasikat szerezte meg (természetesen ezt senki nem sajnálta tőle) de, ezt nem is csodálom hiszen derékig érő szőke haja világító kék szeme és igazán telt idomai amit persze minden férfi ha csak egy éjszakára de meg akarta szerezni. Majd eljön az a pont az estében, hogy telefonszám csere és Melanie visszatér közénk mindenkinek egy kör társaságában. 

Egy idézetben a gyermekkort látni

"Ha valamit mindenféleképpen el akarsz rejteni, tedd oda, ahol biztosan nem fogja keresni senki, a legláthatóbb helyre, az emberek orra elé!" - Sir Conan Doyle

 

 

A mai napon ezen az idézeten akadt meg a szemem. Természetesen teljesen más formába futattam át az agyamon, hogy mennyire igaz.

 

Vissza emlékeztem gyermekkoromra, mikor jöttek a születés napok vagy a karácsony mindig mint minden gyermek szerettem volna kideríteni mit is várhatok. Nagyon kíváncsi gyermek voltam ezt nem tagadom és arra is emlékszem, hogy egyhelyben sem nagyon tudtam megülni de hát milyen egy gyermek eleven na én ezt minden túlzás nélkül kimerítettem. De kanyarodjuk vissza az eredeti témához. Szóval mit csinál a gyermek, nekilát keresni, kutatni még egy két alakalommal sikerült is az ajándék becserkészése de mikor erre kedves szüleim is rájöttek, elkezdték a saját kis akciójukat azaz, hogy hogyan rejtsék el előlem aki ilyenkor az élete céljának érezte és nagyon nagy kudarcként élte meg ha nem találta meg az adott meglepetéseket.

 

Mikor eljött a várva várt nap és rájöttem vagy elárulták, hogy hol is volt akkor mindig kiderült, hogy pont azon a helyen volt ahol eszembe nem jutott volna keresni ami a legfeltűnőbb.( egyetlen egyszer nem rakták ugyan arra a helyre) Néha én a gyermek megpróbáltam felnőtt fejjel gondolkodni vajon hova is rakhatták, milyen helyet találhattak ki ( nem csak a gyermekek de a felnőttek is ugyan olyan leleményesek tudnak lenni)

 

Belegondolva ha egyszer nekem is lesz gyermekem akkor nekem milyen praktikákhoz kell majd fordulni ebbe a témába, hogy okosabb legyek a gyermekemnél és a szemük előtt de mégis rejtekhelyen legyen az amit épp nem szeretnék, hogy megtaláljanak.

 

Kellemes emlékemet gondoltam megosztom olvasóimmal is és tényleg vonatkoztassunk el most a gyermekkortól bármilyen élethelyzet volt mindig az volt az igaz hogy ami a szemünk előtt lévő dolgokat nehezen látjuk meg. 

Segítség

 

Most hozzátok fordulok kedves olvasók!

 

Tudom, hogy nagyon sok írásom nem olvasható még viszont mindenki valahol elkezdi, amit most én is megteszek.

 

Szeretném azt kérni tőled/tőletek, akik olvasnak, írj pár sor véleményt, meglátást mi szimpatikus vagy mi az, amiben fejlődhetnék még hisz ti keletek ahhoz, illetve a véleményetek, hogy tudjam, min kellene még változtatnom.

 

Tudom, hogy nem profik az írásaim Még! De ezen addig fogok dolgozni, amíg az olvasó közönséget teljes mértékben ki nem elégítem. Belőletek, táplálkozik az író. Az ihlet nem csak a pici fejemből de a tapasztalatokból és akár instrukciókból is származhatnak.

 

Az egyik itt már megjelent egyik írásom is egy nagyon kedves munkatársnőmmel való beszélgetésből származik. És egy egyszerű élethelyzetről volt csak szó. Miután megírtam megmutattam neki és megmondtam, ha egyszer lesz lehetőségem könyv formájában is látni ezeket a számomra fontos gondolatokat, akkor azt a fejezetet neki fogom ajánlani és természetesen a nevét is meg fogom benne említeni, hiszen neki köszönhetem.

 

Szóval kérlek titeket, persze ha nem azt is megértem, de ha már szántatok pár percet elolvasni akkor az észrevételeiteket is osszátok meg, hogy még több élménnyel tudjalak titeket és ti engem megajándékozni.

 

Természetesen előre is köszönöm annak, aki ezt megteszi nekemJ

Hogyan éljünk túl egy szakítást?

Hogyan éljünk túl egy szakítást?

 

 

Ha pont most léptél ki egy kapcsolatból legyél te akár a szakító fél vagy az, akivel szakítottak mindig megfogalmazódik benned a kérdés mit is, ronthattam el?

Maradjunk a nehezebb oldalon, azaz annak az oldalán, akivel szakítottak…

 

A legnehezebb az elválás a másik féltől, főleg ha igazán szerettük azt az embert, aki már nem szeretne velünk lenni. Legyen az, bármilyen indok akár csak, azért mert már kihűltek az érzelmek, vagy legyen az egy másik ember miatt.

Meg szokni azt, hogy nem jön többet vagy csak azt, hogy egyszerűen nem tartozol hozzá.

Természetes, hogy ez megviseli az embert, kiszakadsz a megszokott életből.

 

Szóval tény a szakítás fáj, viszont van pár taktika, amivel kicsit könnyebb lehet.

 

Vegyük át őket:

 

1, Eddig csak a párodnak éltél, és akkor hol maradtak a barátok? Telefon a képben és az első öt embernek tárcsázd fel a számát, akik az eszedbe jutnak. Csinálj velük programot akár csak egy kibeszélős borozós este akár egy hatalmas buli minden, jöhet! A lényeg minél jobban tereled a gondolataidat, annál jobban fogod magad érezni. Az egyedül lét a fagyival ilyenkor a legrosszabb megoldás!

 

2, Teljesen elhanyagoltad magad? Semmi edzőterem, kozmetikus, utazás? Hát akkor irány vissza a terembe akár a kellemest a hasznossal is összekötheted, csak gondolj az első tanácsra a barátokkal is, lehet menni. Ideje, hogy újra vissza, nyerd régi önmagad, és csak magadnak legyél szép.

 

3, Végül, ami soha nem maradhat el az a VÁSÁRLÁS! Mindenbánatot és bút elmulaszt egy nagyon- nagy vásárlás, amikor csak magaddal törődsz és azzal, ami igazán megy neked.

 

 

Soha nem lehet egyszerű de, van pár dolog és ember, aki könnyíthet a dolgon.

Nem szabad feladni. hiszen az életben annyi új és szép dolog van még és lehet a szomorkodás miatt a legnagyobb lehetőséget szalasztod el ezért csak előre és ne hátra!

Változás és változtatás

Párkapcsolat trén teljes mértékben a toleranciát és a kompromisszumot tartom legelőnyösebb megoldásnak. Hiszen ugyan azt várhatjuk el csak a párunktól, amit mi is nyújtunk.

 

Természetesen ehhez teljes mértékben szükségünk van arra, hogy egymásra legyetek hangolódva.

 

A féltékenység a legrosszabb dolog, ami a párkapcsolatodat teljesen teheti tönkre. Ha már féltékeny vagy valakire, ha már okot ad vagy találsz rá akkor valami nincs rendben.

Tudjátok, hogy szól a mondás: „Ha valaki vihető azt viszik is, és akit visznek azért nem kár!”

Hölgyeim a féltékenység sosem vezet jóra így próbáljuk kizárni az életünkből.

 

Mind magaddal, mind a pároddal meg kell békélned. Teljesen el kell magad fogadnod, hogy ezt 100%-ig felszabadultan tudj kedveseddel élni.

Hiszen ha magunkat nem fogadjuk el állandóan csak a hibáinkat, látjuk egyszerűen saját magunkat, kergetjük bele a negatív gondolatokba. Persze az sem árt, ha a párunk, akivel megosztjuk minden napjainkat nem csak a gondolataiba de, szavaiban is tudtunkra adja, hogy vonzóak vagyunk . Mennyire csiklandozza a női hiúságunkat, büszkeségünket ezek a szavak és persze a szívünket ez tény.  Ha nem tetszünk, magunknak akkor van megoldás természetesen, erre találták ki a testmozgást és az egyéb szépség ápolási módszereket (hölgyeink minden a rendelkezésünkre áll akár otthoni praktikák is csak élni kell a lehetőséggel). Napi fél óra testmozgás is már sokat segíthet, azon hogy jobb legyen a közérzetünk és akár ezt közösen is, lehet tenni a párunkkal. Séta és túrázás vagy a jól bevált futás, a természet nekünk dolgozik. Nem kell edzőterem ahhoz, hogy testünket ápoljuk és a természet a léleknek is nagyon jót, tesz.

 

Párunkat sem a legmegfelelőbb folyamatosan változtatgatni ezek szerint nem belé szerettél bele, hanem abba, ami lehetne. Ez neki is persze feszültséget okoz, hiszen azon aggódni, hogy épp mit szeretnél rajta következőnek megváltoztatni, ami valójában nem is tetszik de, a te kedvedért megteszi. De nem fogja magát sem felszabadultnak sem boldognak érezni, az biztos.

Szóval, ha magunkon akarunk változtatni, azt bármikor megtehetjük, persze az ésszerűség határait hölgyeim tartsuk szem előtt. Viszont a párunkat egy pár jó tanácson kívül ne lássuk el semmi mással, mert az nem a legmegfelelőbb érzelmeket/ gondolatokat fogja belőle kiváltani.

 

 

Úgy, hogy kedves nőtársaim teljes mértékben zárjuk ki a negatív gondolatokat az életünkből. Ha egy férfinak nem vagyunk elég jók, ezen lehet változtatni, de lehet olyat keresni, akinek a számára mi vagyunk a legfontabbak. Igen van, ilyen férfi csak meg kell találni és nem beérni azzal, hogy legyen mellettünk valaki csak azért, hogy ne legyünk egyedül.

Mindig törekedjünk a legjobbra, hisz ki ne akarná a legjobbat magának. Viszont annál többet sose várjunk el a párunktól, mint amit mi tudunk neki nyújtani.

Mikor mondjuk ki azt, hogy szeretünk valaki?

Sokat gondolkodunk azon, hogy a friss párkapcsolatunkban mikor is mondjuk ki azt, a szót, hogy szeretlek. Vagy hányszor szeretnénk a párunktól hallani akár már a későbbiekben.

 

Esetleg ha nem mondja a másik fél, akkor azt miért nem teszi meg mikor mi minden nap, elmondjuk neki.

 

A minden napi életben egyébként semmilyen probléma nem áll fenn viszont egy valami hiányzik, vagy ha meg is van de, rendszeresíteni szeretnénk életünkben.

Valóban ennyire fontos az, hogy halljuk akár rendszeresen, és mi van az érzésekkel? Nem jobb az, ha éreztetjük a másikkal?

 

Ha már elhatározzuk, hogy kimondjuk akkor mennyire fontos az, hogy ugyan úgy minket követve a másik, ha még nem is gondolja komolyan de, mondja ki, hogy ne bántson meg minket? Egyáltalán mennyire számit esz valós megbántásnak? Hiszen ha a másik fél nem érzi, még úgy akkor miért is mondja, kényszerből? Ha nem mondja, akkor azt nem azért teszi, hogy megbántson minket, hanem csak egyszerűen, azért mert még nem áll készen rá.

Akkor is hallani szeretnénk, ha ő nem gondolja 100%-an?

 

Életünk során nagyon sokat számít nekünk az, hogy szeressenek és itt nem csak a családot, kell érteni, hanem a párunkat is. Senki nem szeretne olyan ember mellett élni, aki csak úgy van de, semmilyen komoly érzelmeket nem táplál iránta. Viszont nem feltétlenül szükséges ragaszkodnunk annyira a szavakhoz, hiszen a „Szó elszáll de, az írás megmarad”.

Természetesen nem azt mondom, hogy nem fontos, azt hogy a párunk a tudtunkra hozza illetve, hogy mi is elmondjuk, mit érzünk iránta, de nem feltétlenül a legfontosabb. Vannak olyan emberek, akik nem a szavak, hanem a tettek emberei, akiknek nehezükre esik szavakban kifejezni magukat, így inkább éreztetik a másikkal azt, amit nem mondanak ki.

 

Végül is, ez is kommunikáció, ha nem is számunkra a legmegfelelőbb de akkor is az. Minden ember más és más. Nem tudjuk ugyan úgy megragadni a szavakat és a tetteket egyaránt.

Mindenki magának kell eldöntenie mi a fontosabb vagy, hogy mit mikor és hogyan szeretne közölni a partnerével, de a legfontosabb, hogy sose várjuk el a párunktól és kényszerítsük rá a magunk akaratát, hogyha ő nem ilyen beállítottságú, akkor hagyjuk a maga módján kifejezni magát és lehet, hogy a nem várt időben fogja a tudtunkra adni azt ami a szívünk vágya és úgy, hogy még az állunk is leesik.

 

Hölgyeim a jó munkához idő kell, ha esetleg nem birtok várni, akkor meg apró jelekkel adjátok párotok tudtára mit is vártok tőle elég sok női praktika, van, ehhez éljetek a női tudással. A „tökösebbek” szemtől szemben megbeszélik a dolgot, hisz emberek vagyunk szóból értünk. És egy jól működő párkapcsolatban ez egyáltalán nem jelenthet gondot, hogy megosztjátok párotokkal, mit szeretnétek.

 

0.047 mp